Notodonta torva

A Palearktikum lomberdő-övezetében, egészen Kelet-Ázsiáig előforduló faj Magyarországon eddig Jósvafő környékéről, a Mátrából és a Zempléni-hegység­ből ismert. 2 nemzedéke van (V—VI, VII—VIII). Petéje világoszöld, félgömb alakú. Idősebb hernyója hasonlít a ziczac L. hernyójára. Sötétbarna, 5. és 6. szelvé­nyének púpja alacsony, a 11. szelvény is kissé púpos. Nyáron, majd ősszel nyár­fajokon, főleg rezgőnyáron (Populus tremula), vagy pedig kecskefűzön (Salix caprea) él. Bábja vörösbarna, kremasterén rövid tövissel. Avar között készített szövedékben bábozódik, az őszi báb áttelel (= tritophus sensu ESPER, 1786).

A Palearktikum lomberdő-övezetében, egészen Kelet-Ázsiáig előforduló faj, hazánkban eddig Jósvafő környékéről, a Mátrából, és a Zemplénből vált ismertté. Két nemzedéke május-júniusban, majd július-augusztusban repül, hernyója főleg nyárfajokat, rezgőnyarat (Populus tremula) és kecskefüzet (Salix caprea) fogyaszt.

Az elülső szárny széles, de nyújtott, csúcsa tompa, belső szegélyén a pikkelyekből álló fog erőteljes. Az elülső szárny elülső szegélye mentén nincs fehér vagy fehéresszürke folt.  Az elülső szárny töve az alapszínnel megegyező, sárgásbarna vagy szürkésbarna színű. A harántsávok zegzugosan futnak, sárgásak, sötétbarnán keretezettek. A középfolt hosszúkás, csak kicsivel sötétebb, mint az alapszín és sárga udvara van, a szegélytérben elmosódott ékfoltok sora húzódik. A hátulsó szárny sárgás vagy szürkés, a harántsáv fehéres. A szárnyak rojtja csíkozott (barna-sárga). A fej és a tor sötétbarna, szürke behintéssel és feketésbarna rajzolattal, a potroh világosabb.