Nola cucullatella

Közép- és Dél-Európában mindenütt elterjedt. Magyarországon láperdők­ben, galériaerdőkben, hegyvidéken, patakvölgyekben él. Többnyire gyakori. 1 teljes nemzedéke repül VI-tól VII-ig, részleges 2. nemzedéke pedig VIII végétől IX elejéig. Petéje lapos és ovális alakú, pólusain kissé bemélyedt. A felső pólus közepe sötét. A pete felső részén finom hálózatos struktúra is van. Hernyója lapos, rövid. Testének színe barnásszürke, hátán világos, széles csík és foltozat van. Oldalán sötétfoltos oldalvonal húzódik. Szőrzete sárgásbarna, feje fekete. Késő nyártól, áttelelés után, júniusig táplálkozik. Főbb tápnövényei a kökény (Prunus spinosa), a galagonya (Crataegus) és különböző lombosfák levelei. Bábozódáshoz fehéresszürke, kéregdarabokat is tartalmazó csónak alakú szövedékébe húzódik, melyet gyakran ágvillához erősít. Először a szövedék oldalfalait készíti el, majd felülről zárja be (=cucullalis DOUBLEDAY, 1847; cucullatalis HAWORTH, 1811; cucullatana Ht1BNER, 1825; fuliginalis STEPHENS, 1834; ludwigella O. F. MttLLER, 1764; palliola DENIS & SCHIFFERMüLLER, 1775; palliolalis HÜBNER, 1809; palliolana DUPONCHEL, 1845; pymaria FABRICIUS, 1794).