Délnyugat-szibériai faunaelem, nemorális faj. A Palearktikum középső és keleti részén elterjedt faj, amely nyugati areahatárát a Kárpát-medencében éri el. Hazánkban a jobb vízellátottságú erdőkben sokfelé előfordul, a középhegységek egyes, klimatikusan kedvező völgyeiben, a Dráva-sík keményfaligeterdeiben és gyertyános-tölgyeseiben jelentős egyedszámot érhet el. Elsősorban az üde erdőket, ligeteket, fás patakpartokat és félárnyékos útszéleket kedveli, s az előző fajhoz hasonló módon igen érzékeny a káros emberi behatásokra. Hernyójának tápnövénye a fekete lednek (Lathyrus niger) és tavaszi lednek (Lathyrus vernus). A Nyírségben újabban kifejezetten gyakorivá vált. Három generációban, nagy egyedszámban (!) lehet megfigyelni szinte minden elképzelhető élőhelyen, vizes élőhelyek, különösen lápok szélén, akácosok földútjain, stb. Évente két nemzedéke fejlődik májusban és július közepén. Az utóbbi néhány évben sok olyan területről előkerült, ahol korábban nem fordult elő, és ezek közül számos élőhely nagyobb akácosokban vagy azok környékén van. Ennél fogva bizonyos következtetések szerint a faj az akácot is elfogadta tápnövényként, noha ezt igazoló kétségtelen bizonyíték még nem áll rendelkezésre. A Vörös Könyvben potenciálisan veszélyeztetett fajként szerepel.