Neozephyrus quercus

A Tibetben és északnyugat Kínában, to­vábbá a Távol-keleten elterjedt genus egy testvérpárral képviselteti magát az Óvilág nyugati felében. Egyik közülük Angliától egész Európán és Kis-Ázsi­án át kelet felé Örményországig terjedt N. quercus, míg ennek testvérfaja, a N. iberica, csak az Ibériai-félszigeten és Északnyugat-Afrikában él.A hím elülső szárnyszegélyének hossza 12-14 mm. Mindkét szárny alapszíne sötét acélkék, szegélyük fekete. A fonák fénylő galambszür­ke, éles fehér harántvonallal, a belső szögletekben narancsvörös foltokkal. A valamivel nagyobb nőstény elülső szárnyának sejtje és belső szegélytere felül ragyogó kék (fekvő 1-es számra emlékeztetően). A szárny többi része és a hátulsó szárny szürkésfekete. A szárny fonákja olyan, mint a hímé. Egyes nőstény példányok elülső szárnyának sejtje végén és a külső középtérben 1-3 sárga foltocska díszlik, a kék rajzolat fö­lött (f. bellus).

Quercetális (tölgyes) faj, amely Magyarországon a domb- és hegyvidéki tölgyesekben mindenhol előfordul, míg az Alföldön szórványos. Régi adatok arról árulkodnak, hogy régebben jóval gyakoribb volt, klasszikus élőhelyeinek egy részét beépítették, de még így is Közép-Európa tölgyeseinek talán legjellegztesebb nappali lepkéje. A Nyírségben nem észleltük. Debrecenben egyszer találtuk hernyóját öreg kocsányos tölgyön (Quercus robur). A Bihari-síkon egy ültetett tölgyes mentén láttunk egy példányt.