Mniotype adusta

Nagy areájú euroszibériai faj, az Atlanti-óceán partvidékétől a Himalájáig és a pacifikus területekig terjed; északon és keleten illetve délkeleten önálló alfajai (ssp. sommeri LEFEVBRE, 1836; ssp. vicina ALPHÉRAKY, 1892; ssp. adjuncta MOORE, 1882) élnek. Északon és a tajgasze-gély mentén a Távol-Keletig ikerfajával, a bathensis LUTZAU, 1901 fajjal együtt fordul elő. Észak-Európában és Szibériában az erdős tundra és a nyíltabb tajgazóna jellemző faja, dél felé haladva fokozatosan válik hegyvidéki rétek, szubalpin gyepek, sziklavidékek lakójává. Észak-Európában, az európai és ázsiai magashegységekben, továbbá a tajgaszegélyben általánosan elterjedt, néhol kifejezetten gyakori, Magyarországon sokkal lokálisabb, a nyugati határszél hegyvidékein, valamint az Északi-középhegységben (Mátra, Bükk, Aggteleki-Karszt, Zempléni-hegység) találták, mindenütt egyesével került elő. Egynemzedékes nyári faj, június elejétől augusztus elejéig repül; a mesterséges fény vonzza. Hernyója vöröses árnyalatú szürkészöld, a hátedény sötéten áttetsző, mellette változó erősségű párhuzamos, fekete vonalkamintázattal. Oldalvonala világos benne találhatók a fehér légzőnyílások. Feje zöldesbarna, feketével pontozott. Hernyóként telel, májusban bábozódik. Polifág, mindenekelőtt lágyszárúakon táplálkozik. Típuslelőhely: Németország, Frankfurt környéke (= duplex HAWORTH, 1809; valida HÜBNER, [1813]; vulturinea FREYER, 1832; chardinyi DUPONCHEL, [1838]; pavida BOISDUVAL, 1840; baltica HERING, 1846; grisescens STANDFUSS, 1893; carpathica KAUCKI, 1922). [Ronkay&Ronkay, 2005]