Mesotrosta signalis

Az imágó mérete 10-15 mm. Pontomedditerrán elterjedésű sztyepfaj, a Kárpát-medencében stabilnak nevezhető populációi már csak a kolozsvári szénafüveken és Alsó-Ausztriában tenyésznek. Ezen kívül megtalálták Moldovában is. Hazai élőhelyeiről (Budapest: Kelenföld, Budafok, Esztergom: Strázsa-hegy) évtizedek óta nincsenek új adatai, a legutolsó hazai példány a II. világháborút követő évekből származik. A Vörös Könyvben szereplő veszélyeztetett, a kipusztulás közvetlen szélére került (vagy már kipusztult) faj.

Abafi Aigner Lajos egyik cikkében [Mesotrosta signalis Tr.] így írt a fajról:

„Ez a csínos kis bagolypille, mely csak Ausztriában, Bécs környékén, az Uralhegységben, Orenburgnál, és Magyarországon, Budapesten és a Szerem-megyei Fruska-Gora- hegység déli lejtőin fordul elő, mindenütt ritkaság számba megy s én eddigelé évenkint néhány példánynál többre nem is tudtam szert tenni. Az 1903. évi június hó elején azonban fogtam Budapest környékén egy példányt oly helyen, a hol már az előző évben is megfigyeltem. Ez által figyelmessé lettem és néhány délutánt csaknem kizárólag a M. signalis fogásának szenteltem. Kutatásom eredménye meglehetős számú példány volt, melyek azonban, sajnos, már nem voltak mind tiszták, sőt nagyobb részök kopottas, elrongyolódott. Ha csupán egy fajnak kutatására szorítkozunk, annak az az előnye van, hogy az illető faj viselkedését tüzetesebben ügyeljük meg, mint az máskülönben lehetséges volna. Igy jártam én is. Az állatka tudvalevőleg oly alakú, mint a Prothymnia viridaria és a kisebb Pyrattsta-fajok, röpülése azonban ezekétől elütő; mert míg a Pyrausták inkább bokrokban és nagyobb fűben lomhán röpködnek, a Prothymnia pedig felszáll és miként a Thalpocharesek csakhamar megint leül, addig a M. signalis sokkal magasabban, gyorsabban s egyenesebben száll, kivált este felé. Addig rejtőzik, keveset és csak rövid ideig röpül, többnyire csak akkor, ha felzavarják s azután a földre, többnyire azonban fűszálra ül. Röpülésének főideje délután 6 órakor kezdődik. A hímek akkor nyílsebesen szállnak, keresve a nőstényeket, melyek szintén röpülnek ugyan, de többnyire a fűben ülve várják a hímeket. Érdekes a hím viselkedése, ha nőstényre akadt. Észrevettem egy himet, mely szokása ellenére egészen alacsonyan a fű közt inkább röpködve lebegett, semmint szállt. Alig hogy elfogtam volna, másik hím jelentkezett, a mely ugyanazon a helyen röpködött és csakhamar eltűnt a fű között. Hogy megfoghassam, ráborítottam a hálót annak daczára, hogy a pille ilyenkor többnyire úgy elrejtőzik a fű között, hogy meg nem lehet találni, vagy pedig a háló alól elmenekül. Ebben az esetben azonban másként fordult a koczka: a remélt egy példány helyett kettő is röpködött a hálóban, mert a fű között volt nőstény is felszállt — vesztére. A M. signalis párosodása tehát nyilván este felé megy végbe s ezzel összefüggésben áll az, hogy röpülése 7 óra felé mind-inkább gyérül, s az alkonyat beálltával teljesen megszűnik. Mint hogy a példányok, mint említettem, többnyire már kopottak voltak, feltehető, hogy a párosodás több ízben történik, és hogy azt a hím ruhájának gyarló volta egyáltalán nem akadályozza. Az állatnak Budapesten való aránylag gyakori előfordulásából pedig alighanem teljes joggal következtethető az, hogy a M. signalis tulajdonképpeni hazája Magyarország.”