Melanchra persicariae

Euroszibériai faj, areája Nyugat-Európától Japánig terjed, de a szubarktikus területekről, valamint a Mediterráneum alacsonyabb, száraz vidékeiről nagyrészt hiányzik. A Távol-Keleten (Oroszország, Korea, Japán) együtt fordul elő a tőle gyakorlatilag csak genitália-vizsgálatokkal elválasztható postaiba SUGI, 1982 fajjal. Magyarországon elsősorban az erdős vidékek lakója, az ország egész területén gyűjthető, de sehol sem tömeges. Legnagyobb ismert populációi az Északi-középhegység keleti részein találhatók. A mesterséges fény és a csalétek is vonzza. Május közepétől augusztus közepéig repül, a hegyvidéki területeken rendszerint csak egy nemzedéke van. A hernyó alapszíne a zöldtől a vörösesbarnáig terjedően változó. Hátvonala vékony sárgás, a nyakpajzs mögött egy négyszögletes folttal, a többi szelvényen egy-egy ékalakú sötét ferde vonással. A tizenegyedik szelvény piramisszerűen kiemelkedő. A negyedik szelvénytől kezdődően a hernyó oldalán fehéres, feketével árnyékolt szögrajzolat található. Feje zöld vagy barna. Bábként telel. Polifág, főbb tápnövényei Polygonum, Urtica, Atriplex, Stachys, Genista és Rubus fajok. (= sambuci HUFNAGEL, 1766; graphica GEOFFROY, 1785; accipitrina ESPER, [1788]). Típuslelőhely: Svédország. [Ronkay&Ronkay, 2005]