Egykori hazai élőhelyei a Duna-Tisza közén voltak, ahol magasfüvű nyíres-erdőssztyep foltokban éltek populációi, melyeket később akáccal telepítettek be. Számos régi leírás szól Kunpeszér ("Puszta-Peszér") környéki - akkor még virágzó - kolóniáiról, ezek azonban az első világháborút követő években kipusztultak, utolsó hiteles gyűjteményi adata 1913-ból való. Egyike azon kevés lepkefajainknak, melynek kipusztulásához minden bizonnyal a túlzott gyűjtés is erősen hozzájárult (Kunpeszér és környéke már a 19. században is kedvelt zarándokhely volt külföldi gyűjtők számára, akik a faj példányaiért még Angilából is ide utaztak).