Meganephria bimaculosa

Holomediterrán-kisázsiai faj, keleten vitatott taxonómiai rangú alfaj (a ssp. pontica DRAUDT, 1936) képviseli. Európában főként a Mediterráneum és Közép-Európa ritkás, nem kifejezetten száraz erdőségeit lakja, észak felé mintegy az 50. szélességi fokig terjed. Melegkedvelő faj, hazánkban számos lelőhelyen (főleg a déli országrészben), de mindenütt alacsony egyedszámban gyűjtötték. Szívesen telepszik meg nagyobb elhagyatott gyümölcsösökben, de üzemi őszibarackosokban is sokfelé megtalálták. A mesterséges fény és a csalétek egyaránt erősen vonzza. Egy-nemzedékes, szeptember közepétől október végéig repül. Peteként telel. Hernyója barnásszürke, az elülső négy szelvény mindig sötétebb, Hátvonala az alapszínnél világosabb, oldalvonala sötét, alulról világossal kísért, erősen hullámos. Feltűnő a tizenegyedik szelvény két hegyes, farkoc-skaszerű kinövése. Feje világosszürke, barna keretű hor .okháromszöggel. Fő tápnövényei Prunus és Ulmus fajok, az őszibarackon {Prunus persica) is megél. (= italica ESPER, 1791; bin-ubeculosa ESPER, 1804). Típuslelőhely: Németország. [Ronkay&Ronkay, 2005]