Maculinea teleius

Délnyugat-szibériai faunaelem, lápréti faj. Euroszibériai elterjedésű faj, amely a zonális erdőssztyepp nedves edafikus társulásaihoz kapcsolódóan Nyugat-Európától Nyugat-Szibériáig egy hosszabb sávban fordul elő. Areája az utóbbi évtizedekben jelentősen beszűkült, különösen Nyugat-Európában, ahol sok helyen kipusztult vagy a kipusztulás közvetlen közelébe került. Hazánkban még szerencsére sokkal jobb a helyzete, hiszen az ország területén szórványosan elterjedt és gyakori faj. Populációi láp- és mocsárréteken találhatók, ahol tápnövénye, az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) tenyészik. A vérfű-hangyaboglárka speciális életmódja folytán került potenciálisan veszélyeztettet helyzetbe. Tápnövény-specializátsága következtében elterjedését már eleve meghatározza tápnövényének, az őszi vérfűnek az elterjedése. Az őszi vérfű Magyarország nagy részén megtalálható, általánosan elterjedt azonban a vérfű-hangyaboglárka nem, ennek oka a lepke obligált mirmekofil életmódjában keresendő, amely tovább szűkíti a lepkefaj potenciális életterét. A válóságban a potenciális életterénél sokkal kisebb területen található meg ez a lepkefaj, amelynek fő okai a helytelenül megválasztott kaszálási időpont és a hagyományos gazdálkodási formák feledésbe merülése. A lepkék imágói július közepétől augusztus közepéig repülnek, a rajzáscsúcs augusztus elejére esik. A megtermékenyített nőstény a petéket az őszi vérfű bordó virágzatára rakják. A hernyók kikelésük után először az éretlen magkezdeményekkel táplálkoznak majd a fiatal lárva selyemszálon függve leereszkedik a talajra (augusztus folyamán egészen szeptember elejéig), ahol a hangyagazda megtalálja és a bolyába cipeli. A hangyagazda kutatások eredménye alapján úgy tűnik, hogy igen sok Myrmica-faj megjelenhet hangyagazdaként: eddig négy Myrmica faj (M. gallienii, M. salina, M. scabrinodis és M. specioides) fészkében találtak vérfű-hangyaboglárka hernyót. A hernyók a bolyban élősködő életmódot folytatnak: hangyatojásokon és lárvákon nevelkednek. A hangyák ezt eltűrik, mivel cserébe cukros váladékkal táplálja őket. A hernyó a hangyabolyban telel, később ott is bábozódik be, hogy aztán a következő év júliusában újból imágóként keljen szárnyra. Mindezekből következően ez a lepkefaj több okból is veszélyeztetett: egyrészt igényli, hogy július közepétől szeptember közepéig virágzó őszi vérfüvek legyenek a réten; másrészt fejlődésük elképzelhetetlen a megfelelő hernyógazda nélkül. A Nyírségben és a Szatmár-Beregi síkon szórványosan elterjedt, nagy egyedszámú populációi nincsenek. A Nyírségben található populációk elégé fragmentáltak (bár itt a populációk közötti kapcsolat még esetleg megvan), így tulajdonképpen mindegyik önálló, védelemre érdemes értéket képvisel. Talán a Daru-láp láprétjén élő populáció kiemelt védelmet kellene hogy élvezzen, hiszen itt él a legerősebb népessége. Natura 2000-es faj, az élőhelyvédelmi irányelv II. és IV. függelékében található (közösségi jelentőségű állatfaj). A Berni-egyezmény hatálya alá tartozik (II. függelék). A Vörös Könyvben potenciálisan veszélyeztetett fajként szerepel. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer optimális programjába ajánlott.