Maculinea arion ligurica

Az elülső szárny felső szegélyének hossza 19-23 mm.A hátulsó szárny fonákjának töve csillogó, patinás vagy zöldeskék. Mindkét ivar alapszíne ragyogó azúrkék, szegélye széles, a foltsor pettyei többnyire tojás alakú foltokká alakultak; a nőstényé nagyobbak. A hátulsó szárnyon a pettyek aprók, jól láthatók. A fonák alapszíne fehér vagy világosszürke. Rajzolatát fekete pettyek alkotják, melyek a nőstényen kiterjedtebbek. Afelszíni foltok tekintetében igen változékony. Taxonómiai megítélése és nevezéktana vitatott, egyes szerzők a Maculinea arion ökológiai formájának tekintik.

Adriato-mediterrán faunaelem, erdőszegély-faj. Fiatal, posztglaciális terjedésű balkáni kapcsolatú faj. Az Északi-középhegység melegebb lejtősztyeppjein korábban elterjedt és gyakori volt, az elmúlt néhány évben élőhelyi nagy részéről eltűnt. Az Észak-Alföld régióban nagy valószínűség szerint egyetlen helyen, a barabási Kaszonyi-hegyen él. Élőhelyei domb- és hegyvidéki gyepek, elsősorban lejtősztyepprétek és erdőssztyepprétek, fellazuló száraz lomboserdők és cserjések.

Hernyójának tápnövénye szurokfű (Origanum vulgare). Obligált mirmekofil fejlődésű faj. A nőstény szurokfűre (Origanum vulgare) petézik, ahonnan a kis hernyókat a hangyák összegyűjtik, és a bolyukba hurcolják, ott a hernyó kakukk-életmódot folytat: hangyalárvákkal táplálkozik. Imágója május elejétől augusztus közepéig repül, a rajzási csúcs július elejére esik.