Maculinea alcon

Magyarországon két ökotípusa él, a lápréti (amely elsősorban Gentiana pneumonanthe-ra petézik), illetve az üde hegyvidéki rétekhez kötődő (amely a elsősorban a Gentiana cruciata-ra petézik). Délnyugat-szibériai faunaelem, higrofil faj. Euroszibériai elterjedésű faj, amely az erdőssztyepp-zóna edafikusan meghatározott foltjain és az ázsiai nagy hegységrendszerek bizonyos pontjain fordul elő. Areája az utóbbi évtizedekben jelentősen beszűkült, különösen Nyugat-Európában, ahol sok helyen kipusztult vagy a kipusztulás szélére került. Hazai populációi szórványosan az egész ország területén megtalálhatók, amelyek között még mindig vannak nagy egyedszámú, stabil állományok . Élőhelyei láp- és mocsárrétek, ahol tápnövénye, a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) nagyobb számban előfordul. Ez a lepkefaj speciális életmódja miatt került aktuálisan veszélyeztettet helyzetbe. Egyrészt speciális tápnövényigénye következtében elterjedését meghatározza tápnövényének, a kornistárnicsnak az elterjedése. (A kornistárnics védett növény a faj egyedeinek pénzben kifejezett értéke 10 000 Ft , amely inkább mészkerülő; kiszáradó láprétek, hegyi rétek, szörfűgyepek növénye, de előfordul mocsárréteken, nádasokban, fűzlápokban, erdeifenyvesekben és gesztenyésekben is.) Másrészt a fajra jellemző obligált mirmekofilia miatt fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges bizonyos hangyafajok jelenléte az élőhelyen. A lepkék imágói július közepétől augusztus első harmadának a végéig repülnek, a rajzáscsúcs július-augusztus fordulójára esik. A megtermékenyített nőstény a petéket a kornistárnicsok virágbimbójára helyezi július utolsó harmadában, augusztus első harmadában (a fehér peték jól láthatók a sötétlila virágok külső részén). Az imágók erősen territoriális viselkedésűek, kis mozgáskörzetűek. A hernyók kikelésük után belerágják magukat a tárnics virágába és a lédús, még éretlen magkezdeményekkel táplálkoznak, majd a harmadik lárvastádiumban kirágják magukat a magházból, és lepotyognak a talajra (augusztus folyamán). A kihullott hernyókat hangyadolgozó (Myrmica-fajok, főleg a Myrmica scabrinodis) a bolyba viszik, és ott kakukkfiókaként nevelik tovább. Ez azt jelenti, hogy a lepkehernyó a hangyalárvák viselkedését utánozva, a hangya-dolgozókkal neveltetik fel magukat. A lepke hernyója a hangyabolyban bábozódik, majd a következő év júliusának végén újból imágóként kel szárnyra. Mindezekből következően ez a lepkefaj egyrészt igényli, hogy július közepétől augusztus végéig virágzó kornistárnicsok legyenek a réten; másrészt fejlődésük elképzelhetetlen a megfelelő hernyógazda nélkül. A Tiszántúlon nagyon ritka lepke, csak a Szatmár-Beregből ismerjük. A legnagyobb tiszántúli (fülesdi) populációját egy nemrégen autóbalesetben elhunyt, svájci biológus, Walter Wettstein fedezte fel. Itt ezres nagyságrendű az állomány. A szatmár-beregi populációk egymástól teljesen izoláltak. VÉDETT. A faj egyedeinek pénzben kifejezett értéke: 50 000 Ft. A Vörös Könyvben aktuálisan veszélyeztetett fajként szerepel. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer minimális programjába ajánlott.