Macroglossum stellatarum

A Palearktikum nyugati felén élő faj hazánkban is igen gyakori. A hazai példányok zöme az évente délről bevándorló egyedekből és azok utódaiból adódik. Első bevándorló példányai rendszerint V—VI fordulóján jelennek meg, ezeknek nálunk a nyár végére, VIII—IX-ben fejlődnek ki az utódaik. A nyár folyamán újabb és újabb példányok — a délen fejlődő 2. nemzedék egyedei — vándorolnak be. Szórványosan még késő ősszel, X—XI-ben is találkozhatunk velük. A példá­nyok egy része — egyes megfigyelések szerint — ősszel visszavándorol. A nálunk maradók rendszerint nem tudnak áttelelni, azonban épületek belsejében és egyéb védett helyeken 1-1 példány túlélheti a telet. Igen kivételesen ilyen áttelelt példányok vagy igen korán bevándorlók már III-ban is megjelenhetnek. Zöld vagy barna hernyóját fekete pontok fedik. Hátoldalán 2 fehér vagy vöröses hosszanti vonal fut, lábai felett is van 1 sárga vonal. Kékes színű szarvának vége fekete és feketék a légzőnyílások is. Nálunk kölünböző lágyszárú növényeken, elsősorban galaj (Galium), müge (Asperula) és csillaghúr (Stellaria) fajokon figyelték meg. Osszehúzott levelek között készített laza szövedékben bábozódik. A báb barnás-vagy kékesszürke, hátoldalán feketésbarna hosszanti sávval (= stellatarum GEOFFROY in FOURCROY, 1785).

Elsősorban nappal repül, mindenütt gyakori. Előszeretettel látogatja a tölcséres virágzatú növényeket, például a petúniát.