Lymantria dispar

A palearktikus fajt Észak-Amerikába is behurcolták, ahol elsősorban az Öt-tó vidékén terjedt el. Magyarországon mindenütt megtalálható és közönséges, egyes vidékeken 8-12 évenként rendkívüli mértékben elszaporodik, így a Dél-Al­földön és a Dráva-síkon. Már VI végén is megjelenhet, de általában csak VII máso­dik felében és VIII-ban rajzik. Gyakran még IX-ben is repül. A hímek elsősorban nappal repülnek, de sokszor éjjel is és a mesterséges fényforrás, ha csekélymértékben is, de vonzza őket. A nőstény röpképtelen. Petéit egy csomóba helyezi el fatör­zsekre, általában 1-2 méter magasan a földtől, ritkábban alacsonyabban vagy magasabban. A petecsomót a farpamacs szürkésbarna szőrzetével vonja be. Barna hernyójának hátán 3 keskeny, sárga vonal fut végig, az 1-5. szelvényeken 2-2 kék, a többin vörös szemölcsök vannak. Szőrzete barna, feltűnően hosszú szőrcsomói nincsenek. Tavasztól nyár elejéig lombosfákon (olykor tűlevelűeken is) táplálkozik. Elsősorban tölgyféléken és gyümölcsfákon okozhat súlyos kárt; nem ritkán tarra rágja a fákat. Laza bábszövedékét a kéreg repedéseiben készíti el. A barna bábon rőtbarna szőrcsomók vannak. A pete telel át.