A Palearktikum nyugati részében szórványosan elterjedt, Dél-Európából nagyrészt hiányzó fajt Magyarországon eddig csak néhány ponton gyűjtötték, ismert lelőhelyei a Balaton-felvidéken, a nyugati határszélen (Sopron, Kőszeg, Vendvidék) és az északkeleti hegyvidéken (Zempléni-hegység, Aggteleki-karszt) vannak. Kifejezetten lokális, a csarabos közvetlen környékét csak igen ritkán hagyja el. A mesterséges fény vonzza, az irodalmi adatok szerint rendszeres nappali táplálkozását Magyarországon csak elvétve figyelték meg; ritka esetekben a tápnövény virágain pihenő példányai nappal is megtalálhatók. Hazánkban a Dunántúl egyes pontjain nagy egyedszámú populációi élnek, az Északi-Középhegységböl minden lelőhelyéről csak néhány példánya került elő. Egyetlen nemzedéke június végétől szeptember elejéig repül. Hernyóként telel, májusban bábozódik. Tápnövénye a Calluna vulgaris. (= varia DE VILLERS, 1879; concinna ESPER, 1790; strigula THUNBERG, 1792; ericae HAWORTH, 1809; marmorea GRASLIN, 1863). Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]