Lycaena phlaeas

A faj holarktikus elterjedésű, tehát mind az Ó-, mind az Újvilág mérsékelt övi területein előfordul. Afrikában négy testvérfaja él (L. abboti, L. pseudophlaeas, L. shima és L. timeus), de a H malája hegyvidékén is élnek igen közeli rokonai. Egyiküket a közelmúltban fedezték fel Afganisztán kietlen, félsivatagos hegyvidékén (L. kiyokoae). Az elülső szárny felső szegélyének hossza 12-15 mm. Szárnyainak felszíne rezesen csillogó vörös. A nőstényen a fekete rajzolat kiterjedtebb. Legjobb határozóbélyege a hátulsó szárny felszínének rajzolatmentessége. Csupán a szegélytér vörös szalagja látható. A hátulsó szárny fonákja egyszínű szürke, a boglárkarajzolat elmosódott. A nyári nemzedék kissé eltér a tavaszi, illetve őszi generációtól. A nyári nemzedék elülső szárnyának alapszíne sokszor melegbarna (f. elea), kiterjedt fekete rajzolattal, míg a tavaszi és az őszi nemzedék imágói aranyvörösek, redukálódott rajzolati elemekkel. Egyes példányok hátulsó szárnyának szegélyén világoskék foltsor ragyog (f. caeruleopunctata), ez az amerikai és skandináv populációk esetében gyakori jelenség. Repülési idő: három, egyes években négy nemzedéke jelenik meg Az első lepkék március végén vagy április elején már láthatók, a nemzedékek egymásba folynak. Meleg ősz esetén még novemberben is megfigyelhetünk példányokat. Élőhely: gyakorlatilag minden melegebb fekvésű helyen előfordul - még erős antropogén hatás alatt álló területeken is (például parkok, útszegélyek) - ahol gyér a vegetáció, de viszonylag sok apró virág nő. A hímek territóriumot tartanak, a puszta földről vagy egy kőről figyeli környezetüket. Mind a hím, mind a nőstény sebesen repül. Előszeretett táplálkoznak kakukkfüvön (Thymus spp.) és lóherén (Trifolium spp.). Éjszaka füvek gubáin vagy elszáradt virágcsomókon kapaszkodva pihennek. A második és a harmadik nemzedék példányai kóborlásra hajlamosak, élőhelyükről messze elkalandoznak, városok belterületén is megjelennek. Az imágók egészen 10°C-ig aktívak. A nőstény egyesével rakja le petéit, rendszerint a tápnövény levelének színére vagy nyelére. Hernyójának tápnövényei különböző lóromfajok, főleg mezei sóska (Rumex acetosa), ritkábban a R. obtusifolius, vagy a R. acetosella. a Kárpát-medencében mindenütt megtalálható. Az adatok szerint régen is gyakori faj volt. Nem veszélyeztetett, egyelőre nem szorul védelemre. Nagyobb kertekben, parkokbankönynyen meghonosíthatjuk, ha a füvet, amelyben Trifolium és Rumex is van,rendszeresen nyírjuk, nem engedve, hogy az 20 cm-nél magasabbra nőjön. A faj előnyben részesíti a meleg mikroklímájú helyeket, így szinte bizonyosak lehetünk, ­hogy a rendszeresen kaszált, déli kitettségű töltésen hamarosanmegjelenik, megtalálva tenyészéséhez az optimális életfeltételeket.