Lycaena hippothoe

Az elülső szárny felső szegélyének hossza 15-17 mm. Sík- és dombvidéken mocsarakban, lápréteken, míg hegyvidéken patakok mentén, hűvösebb hegyi kaszálókon honos. A hímek magasabb fűszálak végére ülve őrzik területüket, míg a nőstények a fű között ülnek, és keveset mozognak. Hernyójának tápnövénye a mezei sóska (Rumex acetosa) és a juhsóska (Rumex acetosella). Hazánkban sokfelé előfordul, de nagyon lokális, sőt, összességében lassan már veszélyeztetett fajnak is tekinthető. A szakirodalom szerint az Északi-középhegyságben az egynemzedékes L. hippothoe ssp. eurydice, míg a Dunántúlon a kétnemzedékes L. hippothoe ssp. sumadiensis fordul elő. Ezen alakok rendszertani helyzete egyelőre még nem kellően tisztázott.

Északi-középhegységi alfaj: A hím elülső szárnyának felszíne bronzfényű sötétvörös, némi ibolyás fénnyel, a felső és a külső szegély fekete kerete széles, a hátulsó szárnyon pedig az alapszín a szárny közepére korlátozódik. A sejtvégi foltocska mindkét szárnyon megvan. A nőstény sötét barnásfekete, elülső szárnyán a középtéren vörösesbarna behintés van, rendszerint jól látszik a vörös szegélyszalag is, a hátulsón ezenkívül a külső pontsor is. A fonák barnásszürke, a hím elülső szárnyán kevés, a nőstényén több sárgásvörös borítással, a szegélyfoltsorból többnyire csak a belső ívfoltokat helyettesítő pontsor látszik. A nőstény hátulsó szárnya melegebb színű, mint a hímé, azonkívül a szegélyfoltsor vörös szalagja is élénkebb és teljesebb.

Dunántúli alfaj: A hím elülső szárnyának felszíne mély, tüzes vörös, ibolyás csillogással, a felső és a külső szegély fekete kerete széles, a hátulsó szárnyon pedig az alapszín a szárny közepére korlátozódik. A sejtvégi foltocska mindkét szárnyon megvan. A nőstény sötétbarna, elülső szárnyán kiterjedt vörös borítás van, nincs vörös szegélyszalag, a hátulsón halványan jelen van a szegélyszalag. A fonák barnásszürke, éles rajzolatú, a hím elülső szárnyán kevés, a nőstényén több sárgásvörös borítással. A nőstény hátulsó szárnya melegebb színű, mint a hímé.