Lycaena helle

Franciaországtól, illetve a Germán- és Lengyel-alföldtől a Kelet-európai síkságon és Szibérián át a Koreai-félszigetig elterjedt faj. Európa nyugati felében ma már csak kicsi, izolált kolóniái élnek, míg Szibériában nagyobb területeken megtalálható. A legkisebb és egyszersmind talán a legszebb kárpát-medencei tűzlepke. A hím szárnyainak felszíne rózsásan vagy ibolyásan irrizáló lila, rajzolata fekete és narancssárga. A nőstény narancssárga, iláls ragyogással és kiterjedtebb barna rajzolattal. A nyári nemzedék példányai valamivel nagyobbak, hímjei sötétebbek, és hiányzik róluk a rózsás ragyogás. A nőstények szárnyai is sokkal sötétebb benyomást keltenek, mint a tavaszi nemzedék esetében.

A Szatmári-síkon évente két nemzedéke fejlődik (május, majd július), míg erdélyi és nyugat-európai adatai júliusiak, így ezeken a területeken valószínűleg csak egynemzedékes. Élőhelye: égeres láperdők nyíladékai, patakmenti vizenyős területek. Rendkívül lokális faj - noha élőhelyén rendszerint gyakori. -, napjainkban főként Franciaországban és Lengyelországban ismertek komolyabb kolóniái, de megtalálható Romániában (például Brassó környékén), valamint Skandináviában is (elsősorban Finnország keleti részein). A szatmári (Muzsdaly mocsár) populációról az utóbbi években nincsenek megbízható információink. 

A hímek territóriumot tartanak, fűszálak végén üldögélnek és figyelik területüket, illetve a nőstényeket. Megzavarva igen gyorsak, röptük viharos, de hamar megülnek. A nőstény petéit rendszerint a lefelek szélén kapaszkodva rakja le, többnyire a levél fonákjára. Hernyójának tápnövénye a kígyógyökerű keserűfű (Polygonum bistorta).

A pannon régiót tekintve történeti adatok ismertek mind a Duna mentéről (Bécs), mind pedig a Tisza mentéről (Szolnok, Szeged) [ezek a példányok az MTM és az oxfordi UMNH gyűjteményében találhatók]. A Tisza vidékén való egykori tenyészése nem elképzelhetetlen (a muzsdalyi állomány is igen közel található a keleti határszélhez), de ha léteztek is ezek a populációk, minden bizonnyal áldozatul estek a folyamszabályozásnak. A faj hazai előfordulása továbbra sem kizárt, különösen az északi dombvidékek kígyó-keserűfüves láprétjein, de semmiképpen sem az alföldi mocsarakban.