Lycaena alciphron

Közép-Európától Ukrajna és Oroszország sztyepvidékein az Altajig és a mongóliai füves pusztájáig honos. A Mediterráne­imban testvérfaja, a L. gordius váltja fel. Észak-Afrikában, Marokkó hegy­vidékén pedig a rendkívül tarka L. heracleus él. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 16-20 mm. A hím alapszíne fénylő vöröses narancssárga, az elülső szárnyon különösen inten­zív ibolyás behintéssel. A rajzolat elmosódott. Fonákja sárgásszürke. A nőstény sötétbarna, hátulsó szárnyának szegélyterében rendszerint vörös szalaggal és kék foltokkal. Fonákja olyan, mint a hímé. Rendkívül változékony faj. Mind a hímek, mind a nőstények alapszínben és rajzolatbana variációk széles skáláját mutatják. Az irodalom által említett ssp. chairemon csak a Bánát (Herkulesfürdő, Mehádia, Orsova) vidékére jellemző, de érdekes módon a törzsalak egyedei között a Pannonicum területén is felbukkanhatnak hasonló példányok (a szár­nyak felszínén a lila behintés kevesebb, a fonák fehér és a rajzolat élénk). Repülési idő: május végétől általában július közepéig repül egyetlen nemzedéke, de homokvidékeken repülése rövid, rendszerint június elejére korlátozódik. Élőhely: száraz, meleg réteken honos: homokpusztá­kon, löszgyepekben, dolomit-sziklagyepekben, bozótos és déli kitettségű hegyoldalakon. A hímek territóriumot őriznek. Mindkét ivar igen erős, vi­haros röptű. Előszeretettel táplálkoznak szegfű- és kakukkfűfajokon (Dian­thus spp., ill. Thymus spp.) féléken. Tiszántúli gyepekben az imágók fontos nektárforrása a homoki pipitér (Anthemis ruthenica). A hernyók tápnövényei különböző lóromfajok (Rumex spp.), főként a Rumex acetosella. Kárpát-medencei elterjedése: elsősorban a Praeillyricum és a Pannonicum, bár lokálisan. A Carpaticum alacsonyabb területein is megtalálható. Régebben kevés adatát ismertük, de az újabb kutatások szerint elterjedt és nem veszélyeztetett. Jelenléte az élőhely kevésbé bolygatott vol­tát jelzi.

Mediterrán–nyugat-ázsiai faunaelem, mezo-xerofil faj. Palearktikus faj, amely Közép-Európától Ukrajna és Oroszország sztyepvidékein az Altájig és a mongóliai füves pusztákig terjedt el. Magyarország egész területén megtalálható, ám igen lokális. Élőhelyei száraz, meleg rétek, homokpuszták, löszgyepek, dolomit-sziklagyepek, bozótos és déli kitettségű hegyoldalak. Az ország legerősebb állománya a Nyírségben él, ahol a homokgyepekben gyakran lehet látni, amint a gyors röptű lepkék szegfű- és kakukkfű fajokon, főleg homoki pipitéren szívogatnak. A hernyó tápnövényei különböző lórumfajok (Rumex), főleg a Rumex acetosella. A Nyírségben általánosan elterjedt, gyakori faj. A lepkét június közepétől általában a száraz, nyíltabb területeken láthatjuk. Egyszer megfigyeltük, amint mezei sóskára (Rumex acetosa) petézik. Imágója május elejétől július végéig (akár augusztus közepéig) repül, a rajzási csúcs június elejére esik. Tiszántúli gyepekben a lepkék fő nektárforrása a homoki pipitér (Anthemis ruthenica).