Lopinga achine

Elülső szárnyának csúcsa lekerekített. Hátulsó szárnya megnyúlt kör alakú, a sejt igen ferdén lemetszett, az m₃ ér a tövénél erősen meggörbült, a szegély gyengén hullámos. A hímeken nincsen androconium. Szárnyai sötét (a nőstényé világosabb) kávébarnák, a szemfoltsorok teljesek, a foltok feketék, a szárnyak felszínén lévőknek nincsenek pupillájuk, keskeny, sárga gyűrű veszi őket körül, mögöttük a fonákról áttetsző, elmosódott, sárga vonal húzódik. Mindkét ivar szárnyainak fonákja hasonló, a hímé sötétebb és élesebben rajzolt, mint a nőstényé, s a hátsó szárny sötétebb, mint az elülső; szürkével behintett sárgásbarnák, a szemfoltsor pettyeinek fehér pupillája van, a sárga gyűrűk szélesek, olykor sávvá olvadnak össze, mögöttük az elülső szárnyon sárga, hátulsón fehér, zegzugos csík határolja őket. A szegélyek mentén három zegzugos vagy hullámos sötét vonal fut végig.

Palearktikus faj. Az utóbbi évtizedben erdészeti beavatkozások következtében számos helyről eltűnt, amelynek oka feltehetően a faj számára kedvezőtlenül alakult mikroklimatikus viszonyokkal magyarázható. A hazai populációk megegyeznek a törzsalakkal.

Élőhelyei üde sík- és dombvidéki lomboserdők. Magyarországon főként dús aljnövényzetű, kevert állományú erdőkben fordul elő (például: aggteleki-karszt, Őrség). Hernyójának tápnövényei elsősorban erdei fűfélék, pl.: szálkaperje fajok (Brachypodium spp.), búza fajok (Triticum spp.), vadóc fajok (Lolium spp.) és perje fajok (Poa spp.), valamint sás fajok (Carex spp.). Imágójának egyetlen nemzedéke május közepétől július végéig repül. Imágójának röpte gyenge és nem tartós; a nőstények 2-3 héttel később jelennek meg, mint a hímek.