Holomediterrán-kisázsiai faj, az Ibériai-félszigettől és az Atlasz vidékétől a Földközi-tenger mindkét partvidékén át Kelet-Törökországig és Irakig húzódik, de Európában az atlantikus és észak-európai humidabb erdővidékeket is meghódította (így a Brit-szigetektől Dél-Skandináviáig és a Baltikumig hatol), sőt a Kaukázus északi vonulatából és a Krímből is ismert. A Balkántól kelet felé Kis-Ázsiáig húzódó sávban a ssp. wiltshirei BOURSIN, 1962 alfaj honos. Mindenütt vízparti galériaerdőkből, láp- és mocsárerdőkből, szurdokerdőkből, illetve kőrises karsztbokorerdőkből került elő, Európaszerte igen lokálisan fordul elő. Kevés régebbi hazai adata elsősorban patak- és folyóvölgyekből, lápterületek peremén lévő magaskőrisesekből származik, az utóbbi néhány évben több új karsztbokorerdei populációját is sikerült felfedezni; egyike legritkább hazai bagolylepkéinknek. Legnagyobb ismert állományai Északnyugat- és Nyugat-Európában élnek. A mesterséges fény és a csalétek is vonzza, hazai példányainak többségét csalétken fogták. Rajzása korán, általában szeptember elején kezdődik, áttelelés után május elejéig repül. Hernyója zöld, elszórt fehér pontokkal. A hát- és mellékhátvonalak fehéresek. Oldalvonala széles, sárga, a felső szegélyén ülnek a fekete keretű légzőnyílások. A fej zöldes, sötét rajzolattal. Imágóként telel. Tápnövényei mindenekelőtt Fraxinus-fajok, de Quercus és Prunus fajokon is észlelték. Típuslelőhely: Anglia (= oculctta SOMMER, [1824]). [Ronkay&Ronkay, 2005]