Az imágó feje nagy, igen hosszúra nyúlt ajaktapogatójú, egyenletesen vastagodó csápú faj. A hímek első lábának lábfej ízei elcsökevényesedtek. Az ajaktapogató igen hosszú, előremeredő vaskos és széles. Elülső szárnya a csúcs felé megnyúlt háromszögletes, a csúcstér baltafej szerűen kiszögellő. Hátulsó szárnya megnyúlt inkább négyszögletes, mint kerek, felső szegélye éles hullámot vet, külső szegélye csipkés. Szárnyainak alapszíne barnásfekete, az elülső szárny rajzolata narancsbarna, a csúcs mögött fekvő foltocska azonban fehér. A szárny középterén elhelyezkedő folt igen nagy, az alatta álló valamennyi kicsi folt szögletes. A hátulsó szárnyának tőterén hosszú szőrzet látható, a rajzolat a csúcs alatt egy kisebb, a szárny külső felében egy nagyobb vörös foltból áll. A szárnyak rojtja sötét.
Dél-Európában Észak Afrikában, Kis-Ázsiában és Belső-Ázsia déli részein elterjedt faj, amely Magyarország területére 1945-ben nyomult be dél-délnyugat felől, és azóta az egész ország területén elterjedt. Vándorlepke. Egyes években tömegesen is fellép, olykor viszont évtizedekre eltűnik.
Élőhelyei természetközeli és másodlagos területek, nagyobb ostorfa (Celtis spp.) állományokkal. Kertvárosokban, parkokban is megjelenhet. A hernyójának tápnövénye az ostorfa (Celtis occidentalis). Az imágója (március közepétől) június elejétől július végéig (szeptember közepéig) repül, a rajzási csúcs június közepére esik. Az imágók áttelelnek.