A Palearktikum középső sávjának lomberdeiben elterjedt faj Magyarországon ritka. Eddig a Zempléni-hegységben, a Bükk hegységben, az Észak-Borsodi Karsztvidéken, Csopakon, Nyírádon, Várgesztesen, Csókváron, Kőszegen, a Vasi-hegyháton, a Barcsi borókás tájvédelmi körzetben fogták, egy régebbi adat szerint Budapest környékén megtalálták. V második felében, VI első felében repül. Keveset mozog, a higanygőzlámpa fénye vonzza. Hernyója itt-ott szőrös, 16 lábú. Púpjai nincsenek. Hátán 2, sárgával szegett sötétzöld vonal húzódik, lábai felett sötétsárga sáv fut. Légzőnyílásai feketék. Nyáron a közönséges nyír (Betula pendula) idősebb példányai lombkoronájának felső részén 61. A talajon, levelek között laza, fehéres szövedékben alakul át. Bábja áttelel (= tormentaria GOEZE, 1781; albida BOISDUVAL, 1834).
Lomberdei faj, Magyarországon ritka, eddig a Zemplénben, a Bükkben, a Köszeg-Soproni-hegységben és még néhány helyen (például az Őrségben) fogták. Az imágók május-júliusban repülnek, hernyója a közönséges nyíren fejlődik. Az imágó feje és tora fehér, gallérja kissé sárgás. Potroha fehér halványszürke gyűrűkkel vagy sárgás árnyalatú. Az elülső szárny csúcsa hegyes, a belső szegély pikkelyfoga erőteljes, a belső harántsávot 2 fordított 3-as alakú, fekete rajzolat jelzi. Kívülről narancsvörös foltokkal, 1 halványabb okkerszínű folt van a külső szegletnél is. A fonák egyöntetű fehér. Tora gyapjas, a potroh szőrzete rövid.