A Palearktikum nyugati részén — Skandináviától a Balkánig és kelet felé az Urálig — elterjedt faj sehol sem gyakori. Magyarországon szórványosan fordul elő. Ismert a Dunántúlról, Budapest környékéről, a Kiskunságról, és az Északi Középhegység néhány pontjáról. Ősszel repül, IX-ben és X elején. Fehér petéjén sötét gyűrű van. A pete áttelel. Hernyója kékes csillogású feketésbarna, oldalain hosszúkás, bársonyosan fekete foltokkal és narancsbarna ritkás szőrcsomókkal. Tavasszal és nyár elején különböző fészkesvirágzatúakon (Composites), elsősorban gyermekláncfű (Taraxacum) és hölgymál (Hieracium) fajokon él. Bábja sötétbarna. Gyakran több évig elfekszik (= dumeti LINNAEUS, 1767).
Mediterránnyugat-ázsiai faunaelem, mezofil faj. A Palearktikum nyugati részén Skandináviától a Balkánig, illetve kelet felé az Urálig elterjedt faj sehol sem gyakori. Magyarországon szórványosan fordul elő, ismert a Dunántúlról, Budapest környékéről, az Alföldről valamint az Északi-középhegység néhány pontjáról. Az imágó októberben főleg nappal repül. Hernyója oroszlánfogon (Leontodon hipidus), illetve gyermekláncfű (Taraxacum) és hölgymál (Hieracium) fajokon él.
Szárnyain sávok láthatók, az elülső szárnyon sárga középfolt van. A hímek tarkóját és potrohát sűrű vörhenyesbe hajló sötétbarna szőrzet borítja. A nőstény szőrzete rövidebb és világosabb. A potroh sötétbarnán gyűrűzött, a koronaszőrök vörhenyesek. A nőstény potrohában a barna gyűrűk szélesek, a sárga szőrzet inkább kissé zöldes, nem vörhenyes. A hímek szárnyai lilásbarnák, az elülső szárny töve sárgás. Az elülső szárnyon keskenyebb, a hátulsón szélesebb sárga sáv húzódik. Az elülső szárny középfoltja sárga. A nőstény halványabb színű. A szárnyak rojtja élénksárga színű.