Lasiocampa quercus

Az egész Palearktikumban elterjedt lepkefaj hazánkban ismindenütt él, erdőkben, ligetes helyeken, ártereken gyakori. VI végétől VIII elejéig rajzik. A hímek a délelőtti órákban rendkívül sebesen repkednek, a nőstények viszont a teljes besötétedés után. Ilyenkor nagy számban keresik fel a mesterséges fényforrásokat. Az alpesi populációknak viszont a nősténye is nappal repül. Petéit egyesével rakja le. Idősebb hernyója szürkéssárga, szelvényközei feketék. Oldalain 1-1 fehéres szakadozott sáv van. Barna szőrzet borítja. Nevével ellentétben nyár, fűz, ritkábban kökény fajokon, valamint tölgyön és nyírféléken, esetleg seprőzanóton (Sarothamnus scoparius) él. A fiatal hernyó telel át. Barna sűrű szövedékét a talajon készíti el. A hernyószőr „szúr", gyulladást is okozhat. Feketésbarna bábjának a szelvényközei világosabbak. Az imágó a bábból általában néhány hét alatt kikel, de néha évekig elfekszik (= roboris SCHRANK, 1802; spartii HÜBNER, 1803; guillemotii TRIMOULET, 1858; sicula STAUDINGER, 1861; scopariae MILLIÉRE, 1865; burdigalensis GERHARDT, 1882; meridionalis TUTT, 1901).