Larentia clavaria

Kelet-Ázsiától Kis-Ázsián át Közép-, és Dél-Európáig elterjedt faj, valamint előfordul Észak-Afrikában is. Diszjunkt areájú, domb- és hegyvidéki araszolólepke.  Az első magyar példányt 1950-ben fogták Nagybajomban. Magyarországon csak a Dél-Dunántúlon, Velencén, a Dunántúli-középhegységben és az Északi-középhegységben található, kisebb, lokális populációkban. Egyedszáma az utóbbi két évtized során jelentősen megfogyatkozott. A hernyó mályvaféléken (pl. Malva alcea, M. neglecta), az orvosi zilizen (Althaea officinalis), és zselnicemeggyen (Padus avium) táplálkozik. A lepkék üde bükkösökben, völgyalji gyertyános-tölgyesekben, ligeterdőkben szeptember végétől november közepéig a kora esti óráktól késő éjszakáig repülnek.

Az imágó barnás alapszínű, a hátulsó szárnypár világosabb. Az első szárny csúcsa kicsípett, a szegélytér sötétebb árnyalatú, a tőtér harántvonala sötétebb az alapszínnél, azt kívülről egy markáns fehér vonal kíséri. A középtér sötétbarna, csak a középső harántsáv alapszínű, a középtér sötét területét fehér vonal választja el a szárny többi részétől.