Lamprosticta culta

Pontomediterrán-kisázsiai faj, mely az Alpok déli vonulatai mentén egészen Észak-Spanyolországig hatolt. Közép-Európának csak a déli részéből ismerjük; elterjedésének keleti határa Délkelet-Törökország (Kurdisztán). Törökországban az Európa délkeleti felében egységes faj egy közép-anatóliai, egy kurdisztáni és egy örmény-magasfoldi alfajra bomlik, melyek jelentős morfológiai eltéréseket mutatnak a Törökország nyugati részén még megtalálható törzsalaktól. Magyarországon mindenütt a szubmediterrán jellegű bokorerdők jellemző állata, főként meleg, mészkő- és dolomitlejtőkön található molyhostölgyes-kökényes-galagonyás bokorerdőkben gyűjthető; nem kedveli a zárt erdőket. Legnagyobb ismert populációinak egyike a magyar középhegységben honos. A mesterséges fény vonzza, ritkábban a csalétken is találkozhatunk vele. A lepkék későn, rendszerint az éjszaka második felében jelentkeznek a fényforrások körül, a nőstények száma a hímekéhez viszonyítva kifejezetten alacsony. Egy nemzedéke május végétől július közepéig repül. Hernyója kifejezetten ágacskaszerű, barnásszürke vagy szürke, oldalain fehéres behintéssel. Hátvonala halvány, alig látható, két oldalán - a hernyó teljes hosszában - kissé szögletes, tusrajz élességű, zegzugos vonal húzódik. A tizenegyedik szelvény háta púpszerűen kiemelkedő. Feje zöldes, feketén rajzolt. A petéből kikelt kis hernyók feltűnően emlékeztetnek kistermetű hangyákra. Bábként telel. Lomblevelűeken polifág, fő tápnövényei a galagonya és a kökény (= viridana WALCH, 1779). Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]