Jodia croceago

Holomediterrán faj, areája Spanyolországtól és az Atlasz-hegységtől a Közel-Keletig és Irakig tart; észak felé - igen sporadikusan - a Baltikumig és Dél-Svédországig terjed. A szubmediter-rán és mediterrán bokorerdők, ritkás, meleg tölgyesek jellemző faja, Közép-Európában mindenütt lokális és alacsony egyedszámban jelentkezik. Hazánkból a középhegység számos pontjáról ismerjük egyedi példányait, nagyobb egyedszámban csak a Budai-hegység, a Vértes és a Gerecse karsztbokorerdeiből, meleg molyhos- és elegyes tölgyeseiből került elő. Egyetlen nemzedéke ősszel, majd áttelelés után tavasszal repül. A Mediterráneumban imágó alakban telel, nálunk az áttelelő stádium fakultatív: kisebb részben imágóként, többségében azonban bábként telel. Egyes példányai szeptember elején már megjelennek, döntően azonban március elejétől május közepéig repül. A lepkék késő szürkületkor kelnek ki a bábból és bokrok alacsony ágain feszülnek ki; mintegy egy-másfél óra múltán már repülnek és kicsorgó fanedveken táplálkoznak. A mesterséges fényen is megjelenik, de a csalétek sokkal erősebben vonzza. Hernyója fakó sárgásszürke, vöroses
behintéssel. Hátvonala vékony, halvány, a pontszemölcsök fehéresek; a negyedik szelvénytől kezdődően sötét, szöget bezáró vonalrajzolattal. A tizenegyedik szelvény duzzadt, a hátsó szelvényhatáron két nagy, fehér folttal. A légzőnyílások fehérek, barnán körülrajzoltak. A nyakpajzs barna, fehéren pontozott. Feje nagy, pirosasbarna, sok fehér és sárgásbarna pontocskával. Tápnövényei Quercus és Acer fajok. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke (= aurantiago DONOVAN, 1796; Corsica MABILLE, 1868). [Ronkay&Ronkay, 2005]