Iphiclides podalirius

Az imágó tora, potroha erős. A szárnyainak alapszíne fehér, némi sárga árnyalattal, a rajzolat harántirányú fekete csíkokból és a hátulsó szárny szegélyén elhelyezkedő félhold alakú foltból, valamint a belső szöglet vörössel keretezett szemfoltjából áll. A külső szegély csíkja és a fekete tő között még öt fekete csík látható (a 6. olykor a sejt végén lép fel). Elülső szárnya a csúcsa felé erősen megnyúlt, a külső szegély meredek, erezetében az r₃₊₄₊₅ nyélen van, a többi ér szabad. Hátsó szárnya megnyúlt, szegélye hullámos, az m₃ ér hosszú farokban végződik. A nemének (genus) jellemző tulajdonsága a belső szegélynek visszahajlott lebenye, amelyben a hímeken átalakult pikkelyek vagy szőrök foglalnak helyet (másodlagos ivari bélyeg). Hátsó szárnyán a hullámos fekete szegélyben félhold alakú foltok helyezkednek el, a fekete behintés innen a szárny belseje felé világosodik, a belső szegély széles, fekete, a belső szögletben kék pupillájú és vörös udvarú fekete szemfolt van. A fonák mintázata hasonlít a felszínéhez, de a fekete rajzolati elemek, sokkal kisebb terjedelműek, és a csíkokat sárgáspiros színezet tölti ki, illetve a felszín feketéje üt át bennük.

Pontomediterrán faunaelem, palearktikus elterjedésű, erdőszegély (euryök) faj. Hazánk teljes területén elterjedt és viszonylag gyakori. Leginkább bokros erdőszegélyek mentén, cserjés domboldalakon, felhagyott (vegyszerrel nem kezelt) gyümölcsösök közelében lehet vele találkozni, gyakori másodlagos származékerdőkben és ligetekben, továbbá kertvárosokban. Hernyójának tápnövénye természetese élőhelyeken a kökény (Prunus spinosa) és a törpemandula (Amygdalus nana), másodlagos területeken mindenféle csonthéjas magvú növény. Általában két, de melegebb években három nemzedéke fejlődik, melyek imágója április elejétől május végéig és július elejétől szeptember végéig.