A hím szárnyainak felszíne kissé szürkével fedett liláskék, keskeny fekete szegélye az elülső szárny csúcsterén a legszélesebb, rajzolata nincsen, a sejtvégi folt is hiányzik. A nőstény szárnyainak felszíne fémesen csillogó liláskék, a fekete szegély a felső és külső szegélyen is igen széles, ezért a kék szín mindkét szárnyon a tő- és a középtér egy részére korlátozódik. Mindkét ivar fonákja halványszürke, a szemfoltsor pettyei nagyok, élesek, a szegélyfoltsorból viszont csak a külső pontsor és a belső ívfoltok árnyéka maradt meg, a vörös szalag is hiányzik. A legnagyobb hazai boglárkalepkénk.
A Kárpát-medencében és a Mediterráneumban elterjedt faj, mely az Északi-középhegység egyes részein (Cserhát, Börzsöny, Naszály), a Dunántúli-középhegységben egyes részein (Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység), a Mecsekben és a Villányi-hegységben él.
Élőhelyei meszes talajon kialakuló ritkás száraz lomboserdők és cserjések, elsősorban molyhos tölgyes bokorerdők és tatárjuharos lösztölgyesek, pusztai tölgyesek, sztyepp- és sziklai cserjések, száraz meleg erdőszegélyek.
Hernyójának tápnövénye dudafürt fajok (Colutea spp.), különösena pukkanó dudafürt (Colutea arborescens), melynek becőjében fejlődik a hernyó. Imágója május elejétől június végéig (július végéig) repül, a rajzási csúcs június elejére esik.