A Hyssia cavernosa törzsalakja Szibériai faj, a zonális sztyepp és erdőssztyepp nedvesebb, magasabb növényzetű zónájának tipikus faja. Elterjedési területe Közép-Európától Kelet-Mongóliáig húzódik, keleti és nyugati szegélypopulációi önálló földrajzi alfajokat képeznek (ssp. kaszabi KOVÁCS, 1968 és ssp. goz-manyi KOVÁCS, 1968). A meleg, de nem túlságosan száraz biotópokhoz ragaszkodik, egyes élőhelyein gyakori is lehet. Két nemzedéke tavasz végén és a nyár második felében repül. Típuslelőhely: Oroszország, az Ural déli lába (Kazany környéke).
Nyugati alfaját (ssp. gozmanyi) sötétebb kékesszürke alapszíne, a kevésbé kiterjedt fekete mintázat és a hátulsó szárny sötétebb tónusa különbözteti meg a nominotipikus populációktól (90. ábra); az eredetileg önálló fajként leírt taxon nem mutat konstans eltéréseket a párzószervek felépítésében. Ismert elterjedési területe a Kárpát-medence nyugati szegélyétől (Bécsi-medence, Nyugat-Szlovákia), Dél-Tiroltól és Nyugat-Svájctól a Balkán északi pereméig és Románia maradvány sztyeppterületeiig húzódik. Hazai élőhelyei - a nominotipikus alfajtól eltérően - elsősorban mezofil és nedves rétek, erdőszegélyek, síklápok, mocsárrétek és galériaerdők szegélyei. Két nemzedéke május-júniusban és július-augusztusban repül; a mesterséges fény vonzza. Típuslelőhely: Magyarország, Tanakajd. [Ronkay&Ronkay, 2005]