A hím elülső szárnyán az illatcsík rövid, széles teknő vagy kifli alakú. A nőstény elülső szárnyának külső szegélye homorú, hátulsó szárnyának külső szegélye erősen csipkés, szinte fogazott. Elülső szárnyát selymesen csillogó, filcszerű szőrzet fedi, a két fekete petty nagy, széles, gyűrűszerű udvarban foglal helyet, a sárga szegélytér tehát többnyire összezsugorodott. A fonák csúcsteréhez közelebb eső szemfolt (nőtényeknél, a hímeknek csak 1 van) apró fehér pupillájú. A hím elülső szárnya ferdén ráeső világításban sárgának tűnik, halványabb a fonák vörhenyes színe is. A nőstény fonákja is halványabb, mint a Hyponephele lycaon-é, rajzolati elemei elmosódottabbak.
Közép- és Dél-Európában, illetve Észak-Afrikában terjedt el, Magyarországon homokos területeken él, főként a Duna-Tisza közén. Évente egy nemzedékbe június-augusztusban repül. A hernyó egyszikű polifág, fűféléket (Gramineae) fogyaszt.