Hyloicus pinastri

A Palearktikumban, különösen annak középső és északi részein széles körben elterjedt és gyakori. Keleten az Urálig és a Bajkál-tóig fordul elő, s Japánban is él. Hazánkban mind a természetes, mind a telepített fenyvesekben is időnként gya­kori. 1. nemzedéke V—VI-ban, a 2. VII végétől IX elejéig repül. Rajzása az alkonyati órákban megkezdődik és késő éjjelig tart. A mesterséges fényt gyakran felkeresi. Világoszöld vagy sárgászöld tojásdad petéit egyesével vagy kisebb; csomókban helyezi el a tápnövény levelein. Hernyója idősebb korában zöld. Feje; sárgásbarna, oldalain sárga és fekete sávokkal. Hátán barnásvörös sáv, oldalain; 1-1 hosszanti sárga vonal húzódik. Szarva fekete. A légzőnyílásokat vörös udvar veszi körül, ezek alatt egy elmosódott sárga vonal fut. VI—VII-ben, majd ősszel; különböző fenyőkön él, nálunk elsősorban az erdei fenyőn (Pinus silvestris). Kártételét nem figyelték meg, de tőlünk északra, ha tömegesen lép fel, ez károsítja az erdei fenyveseket. Tápnövénye közvetlen közelében, a talaj felső laza rétegében vagy moha között bábozódik. Nyelvtokja rövid és a testhez simuló. A kremasteren 3 csúcs van. Az őszi bábok áttelelnek (= cenisius JORDAN, 1931; medialis JORDAN,;! 1931; massiliensis JORDAN, 1931).