Hyles galii

A holarktikus elterjedésű faj Magyarországon az utóbbi néhány évtizedbe csaknem eltűnt. Korábban az ország számos pontján találták. Réteken, nedves erdőnyiladékokban, ligetes helyeken él. 2 nemzedéke V—VI-ban és VIII—IX-ben repül. Alkonyatkor kel szárnyra, ekkor gyakran látogat virágzó növényeket. Apró petéi zöldek, gömbölydedek, felső pólusa lapított és finom mintázat fedi.Idősebb hernyója zöld, fehéren pontozott, hátán világos sáv fut végig, mind szelvényen 1 világos, feketén keretezett folt van. Feje, légzőnyílásai sárgák. Haslábai és szarvacskája vörös. Nyáron, majd ősszel különböző lágyszárúakon pl. galaj (Galium), müge (Asperula) és füzike (Epilobium) fajokon. A talajban bábozódik. Bábja vilgos- vagy vörhenyesbarna. Szárnytokja sötétebb. Hosszú hajlott kremastere 2 görbe tüskében végződik. Az őszi bábok áttelelnek (= galii DENIS & SCHIFFERMÜLLER, 1775).

Euroszibériai faunaelem, lápréti faj. Holarktikus elterjedésű, amely az utóbbi évtizedekben nagy mértékben megritkult Magyarországon. Korábban az ország számos pontján találták. Réteken, nedves erdőnyiladékokban, ligetes helyeken él. A Hortobágyon kifejezetten gyakorinak találtuk, de a Tiszántúl többi részén is gyakran előfordult kutatásaink során. A galajszendernek két nemzedéke fejlődik évente, az első május – júniusban, míg a második július végétől szeptember elejéig látható. A lárva nyáron és ősszel különböző lágyszárúakon él, például Galium, Asperulaés Epilobiumfajokon.