A Palearktikum déli részein élő faj Magyarországon mindenütt előfordul és helyenként, különösen meleg, száraz réteken, sziklagyepekben, legelők szélén gyakori. Másutt csak elkóborolt példányai jelennek meg. 1. nemzedéke V—VI-ban, míg a 2. VII végétől IX elejéig repül. A kora esti órákban rajzik, és a mesterséges fény vonzza. Apró, zöld, gömb alakú petéi éttetszőek. Hernyója igen tarka. Alapszíne zöld, sűrűn borítják apró, sárgásfehér vagy fehér pontok és foltocskák. Hátoldalén elmosódott szélű vöröses sáv húzódik, oldalain szelvényenként 1-1 fekete alapon sárga, ez alatt pedig 1 kisebb fehéres folt van. A kettős foltsor és a lábak között vörössel díszített sárga hosszanti sáv húzódik, amely a szelvényhatáron megszakad, s így gyakran ez is foltsornak létszik. Szarva vörös, hegye fekete, légzőnyílásai sárgák. Nyáron, majd ősszel elsősorban farkas-kutyatejen (Euphorbia cyparissias), esetleg más kutyatej fajokon él. A talajban bábozódik. Piszkosbarna bábjának a szárnytokja sötét. Kremastere hosszú, hajlott. Az őszi bábok áttelelnek, és egyes megfigyelések szerint a báb olykor több évig is elfekszik (= esulae HuPNAGEL, 1766; euphorbium Gu6RIN & PERCHERON, 1835).
A Palearktikum déli részein élő faj Magyarországon országszerte elterjedt, helyenként - különösen meleg, száraz homoki gyepekben, réteken, sziklagyepekben, legelők szélén - gyakori. Elkóborolt példányai bárhol megjelenhetnek. A mesterséges fény igen jól vonzza az imágókat; a hernyókat pedig viszonylag egyszerű észrevenni a kutyatejen. Hernyója elsősorban farkas kutyatejen (Euphorbia cyparissias), néha más kutyatej-féléken él. Kétnemzedékes, az első május – júniusban, míg a második július végétől szeptember elejéig repül.