Hemaris tityus

A holarktikus faj Magyarországon általánosan elterjedt, helyenként gyakori. Imágói nappal sebesen cikáznak virágról virágra. Elsősorban a tápnövények, valamint a kigyószisz (Echium), a zsálya (Salvia), a bakfű (Betonica), a tisztesfű (Stachys) és más fajok virágait látogatják. 1. nemzedékének imágói V elejétől VI közepéig, a 2-é VII—VIII-ban rajzanak. Világoszöld gömbölyded petéit egyenként helyezi tápnövénye leveleinek a fonákjára. A kifejlett hernyó kékeszöld, hátoldalain 1-1 fehér sávval. Kétoldalt szelvényenként 1-1 vörösbarna folt van és ugyan­ilyen színűek a légzőnyílásokon lévő csónak alakú foltok is. Nyáron, majd ősszel mezei varfüvön (Knautia arvensis), vajszínű ökörszemen (Scabiosa ochroleuca), esetleg ördögharapta füvön (Succisa pratensis) él. A talaj felszínén laza szövedék­ben alakul át fénylő fekete bábbá. Az őszi bábok áttelelnek (= bombyliformis sensu ESPER, 1780; scabiosae ZELLER, 1869).

Európában és Ázsiában, valamint Észak-Afrikában, illetve az Arab-félsziget északi részén fordul elő. Hazánkban általánosan elterjedt, de sehol sem gyakori, az elmúlt évtizedekben kissé gyakrabban észlelték a Duna-Tisza közén. Két nemzedéke repül évente május elejétől június közepéig, majd a második júliustól augusztusig. A hernyók tápnövénye a mezei varfű (Knautia arvensis), vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca), valamint az ördögharaptafű (Succisa pratensis).

Kis termetű, poszméhre emlékeztető szender. A szárnyak részben üvegesen áttetszők. Az elülső szárny sejtzáró ere alig fedettebb, mint a többi ér. A fej és a tor szőrzete világosabb, sárgább. A potroh gyűrűje kétoldalt sárgás. A farpamacs és a gyűrű közti rész kétoldalt citromsárga, középen vörhenyes. A szárnyak szegélyei keskenyebbek és világosabb színűek. A tő kisebb területen behintett és sárgás. Az erek világosabbak. A fonák világosabb, a potroh sárga gyűrűje szélesebb, a barna rojt valamivel hosszabb.