Holomediterrán-kisázsiai faj, a Földközi-tenger medencéjének peremvidékeitől kelet felé Nyugat-Iránig terjedt el. Elterjedési területének északi határa Magyarország. A hazai példányokat a huszadik század negyvenes éveitől a hetvenes évek elejéig gyűjtötték. A feltehetőleg egy számára kedvező meleg, száraz időszakban bevándorolt és időlegesen megtelepedett faj a későbbi nedves, atlantikus időjárási periódus folyamán valamennyi élőhelyéről eltűnt. Elterjedési területén belül mindenütt kifejezetten ritka, érdekesség, hogy a hazai populáció egyedszáma szokatlanul magas volt. A faj jelenleg az országból kipusztultnak tekinthető, de újbóli megjelenése nem lehetetlen. Fő élőhelyei száraz, meleg sziklagyepek és bokorerdei tisztások. Éjszaka aktív, a mestérséges fény vonzza. A Mediterráneumban két nemzedékes, nálunk azonban csak egy nemzedéke fejlődött ki, a lepkék május elejétől június közepéig repültek, a példányok döntő többségét lámpán fogták. A fiatal hernyó zöld, később barnásszürke, határozott rajzolat nélkül, a hasoldal világossárga, élesen elválik a hátoldal színétől, a légzőnyílásai feketék. Feje mézsárga. Irodalmi adatok szerint a második nemzedék hernyója telel át. Ismert tápnövényei Delphinium és Consolida fajok Típuslelőhely: Európa. [Ronkay&Ronkay, 2005]