Harpya milhauseri

A Palearktikum déli részén, egészen Kelet-Ázsiáig elterjedt faj a melegebb tölgyesek ritka lakója. Nálunk szórványosan országszerte — az Alföldön is — előfordul meleg tölgyesekben, egyedszáma rendszerint alacsony. A legmelegebb élőhelyeken 2 nemzedéke alakul ki: IV, V-ban, majd VII, VIII-ban repül; másutt egynemzedékes (V—VII eleje). Keveset repül, s gyakorlatilag csak a higanygőz­lámpa fénye vonzza. Petéje félgömb alakú, halványbarna, rajta ibolyás, sárgával szegélyezett gyűrű alakú rajzolat van. A nőstény a petéket a tápnövény ágára rak­ja le. Hernyója kifejletten zöld, farlába nincs. Felületét fehér szemcsék borítják. Hátoldali púpjai közül az 1. potrohszelvényé a legnagyobb, kettéágazó nyúlvány-nyal. A hernyó nyáron, majd ősszel tölgy fajokon él, kedveli a magányosan illó, öreg fákat. Bábszövedékét kéregrepedések között készíti el, kéregdarabkákat kever bele, s gyakran annyira benövik a fatörzs zuzmói, hogy teljesen látha­tutlanná válik. Sötétbarna bábjának szárnytokja és hátoldala fekete. Jellemző képződménye a feje tetején lévő tövis, amellyel kelés előtt áttöri a kemény báb­szövedéket. Az őszi báb áttelel (= terrifica DENIS & SCHIFFERMÜLLER, 1775; vi­dua KNOCH, 1781).

Mediterrán–nyugat-ázsiai faunaelem, quercetális faj. A Palearktikum déli részén, egészen Kelet-Ázsiáig elterjedt faj, hazánkban a melegebb tölgyesek ritka lakója. Nálunk szórványosan, országszerte előfordul, de egyedszáma rendszerint alacsony. A Nyírség tölgyeseiben általánosan elterjedt és gyakori, amely egyes helyeken magas egyedszámban is megjelenhet. A pergament púposszövőnek melegebb helyeken kettő, míg másutt csak egy tavaszi nemzedéke fejlődik ki évente (április – május; július – szeptember). Hernyója tölgyfogyasztó.