Holarktikus faj, a Palearktikum egész területén megtalálható. Élőhelyi kötöttsége nincs, a legextrémebb élőhelyeken is előfordul. Egyike legelterjedtebb és leggyakoribb bagolylepkéinknek, de polifág volta ellenére jelentős kártételét ezidáig még nem figyelték meg. Alfaji elkülönülést nem mutat, a hazai populációk is megegyeznek a nevezéktani törzsalakkal. A mesterséges fény erősen vonzza, a csalétek iránt sem közömbös. Két nemzedéke április végétől július elejéig és július közepétől szeptember közepéig repül. Hernyója általában zöld, néha sárgászöld vagy barna, hátvonala vékony, az alapszínnél sötétebb. Oldalvonala fehéres, a hátoldal felé feketével szegélyezett, fölötte találhatók a fehér légzőnyílások. Feje kicsi, zöld vagy sárgásbarna. Az eltérő alapszínű hernyók között jelentős morfológia különbség van. Erős földszövedékben bábozódik és így is telel. Kétszikűeken polifág, leggyakrabban pillangósvirágúakon. (= chenopodii [DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775; verna ESPER, [1787]; saucia ESPER, 1790; infraina HAWORTH, 1809; contribulis DUPONCHEL, 1827; farkasii TREISCHKE, 1835). Típuslelőhely: Németország, Berlin környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]