Hadena capsincola

Eurázsiái faj, Európa keleti felében szinte mindenütt megtalálható, elterjedésének keleti határa az Altáj hegység. A korábban egy fajként kezelt "H. bicruris"'-ról csak néhány éve derítették ki (HACKER, 1996), hogy voltaképpen két igen közel rokon fajt takar, a nyugati H. bicruris-X és a keleti H. capsincola-t, melyek elterjedési határa nagyjából Magyarország nyugati határainál húzódik. Minthogy a két fajt csak ivarszervi vizsgálatok alapján lehet elkülöníteni, kérdéses, hogy honos-e a H. bicruris is a Kárpát-medence belső területein, vagy a teljes hazai állomány a H. capsincola fajhoz sorolható. További kérdés, hogy a két jelenleg allopatrikusnak tartott fajnak létezik-e hibridizációs zónája, és ha igen, az hol húzódik. Ezekre a kérdésekre a jövőben elvégzendő vizsgálatok adhatnak majd választ. A H. capsincola talán a leggyakoribb szegfűbagolyfajunk, sokszor találkozhatunk vele lakott területeken is. Érdekes megemlíteni azonban azt is, hogy elterjedési területének nagyobbik, ázsiai részén kifejezett ritkaságnak számít. A mesterséges fény vonzza. Kétnemzedékes, május közepétől július közepéig és augusztus elejétől szeptember végéig repül. Hernyója barnásszürke, hátvonala finom, világos, lemetszett végű. Minden szelvényen megtáláható a sötét, előremutató szögrajzolat, a pontszemölcsök erősek, feketések. Oldalvonala barna, feje feketével sűrűn mintázott világosbarna. Bábként telel. Tápnövényei Melandrium, Saponaria és Silène fajok. (= bicruris HUFNAGEL, 1766 auctorum; impressa ESPER, [1790]; capsincoloides STANDFUSS, 1893). Típuslelőhely: Németország, Berlin környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]