Holarktikus faj, a Palearktikumban Nyugat-Európától Mongóliáig terjedt el. Kevés hazai lelőhelye ismert, általában középhegységeink hideg láprétjein és folyómenti galériaerdőkben gyűjtötték. A magyarországi populáció megegyezik a nevezéktani törzsalakkal. A mesterséges fény vonzza, esetenként a csalétken is megjelenik. Egynemzedékes nyáreleji faj, június elejétől július közepéig (a Kárpátokban augusztus végéig) repül. Hernyója vörösbarna, egy világosbarna hátvonallal, amely mellett minden szelvényen három-három fehér pontot találunk. A fejtől hátrafelé fokozatosan növekvő, éles határvonal nélküli, foltszerű, az alapszínnél sötétebb mintával. Oldalvonala sárgás, végig széles fekete árnyék kíséri, melyben jól látszanak a fehér légzőnyílások. Feje kicsi, sötétbarna. Hernyóként telel, májusban bábozódik. Főképp fás növényeken polifág, tápnövényei Rubus, Crataegus, Symphoricarpus, Lonicera, Querem, Prunus és Populus fajok. (= omega ESPER, 1788; assimulans BORKHAUSEN, 1792; hippophaes GEYER, [1832]). Típuslelőhely: Németország. [Ronkay&Ronkay, 2005]