A lepkefaj Magyarország legszebb éjszakai lepkéi közé tartozik, amely feltűnő, változatos színe és nagy mérete miatt mindig is a lepkészek figyelmének középpontjában volt. A Gortyna borelii-t Pierret írta le 1837-ben a Párizsi-medencében talált példányok alapján, míg a ssp. lunata néven ismert alfajt Freyer írta le 1938-ban Bánságból származó példányok alapján. Az alfaji önállóság az utóbbi időkben erősen vitatott, de még érvényes. A lepkefaj európai elterjedésű, kárpát-medencei súlyponttal. Ugyan Európa több országában (Nagy-Brittania, Franciaország, Spanyolország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Magyarország, Románia, ex-Jugoszlávia, Bulgária, Ukrajna és Oroszország) is megtalálható, mégis igazi hungaricumnak tekinthető, mivel a legnagyobb és legerősebb populációi Magyarország területén élnek, az Alföld keleti részén. Ezek a populációk (mintegy kétszáz populációról van szó!) bizonyos esetekben még mind a mai napig metapopulációs hálózatot alkotnak. Az egyes populációk Magyarországon stabilnak tűnnek; általában viszonylag kis egyedszámúak (néhány száz példány), de egyes nagyobb kiterjedésű kocsordosokban (Hetefejércse, Nagybagota, Újszentmargita, Bélmegyer, Nagykereki stb.) több ezres nagyságrendű lepkepopuláció is megél. A lepke Magyarországon nem ragaszkodik kifejezetten egy adott élőhelytípushoz, növénytársuláshoz, mindenhol megjelenhet, ahol hazai tápnövénye, a sziki kocsord (Peucedanum officinale, L.) előfordul. Ennek megfelelően a legutóbbi kutatások során nem csupán szikespusztákról, szikes erdős-sztyeppek tisztásairól (bár kétségtelen, hogy a lepkefaj a Peucedano-Asteretum sedifolii növénytársulás karakterfaja) került elő, hanem megtalálták kiszárított árterek erdőssztyep területein (Márokpapi: Börcsök-gacsa), pusztafüves lejtősztyeppeken, sőt szilikát sziklagyepekben (pl. Gyöngyös: Sár-hegy) is Magyarországon. A lepke ökológiája szinte a legapróbb részletekig ismert. Az imágó augusztustól november elejéig repül, a rajzás csúcspontja október első két hetében van. A lepkék a reggeli órákban (7-8 óra körül) kelnek ki, napközben a gyepszintben bújnak meg, majd a sötétedés kezdetétől kezdenek repülni. A lepkék az éjszaka második felében, a hajnali órákban (3-5 óra között) párosodnak. A megtermékenyített nőstények általában nem a sziki kocsordra, hanem mindig valamilyen erős szálú fű-féle (Poaceae/Graminae) levélhüvelyeibe tojják a tojásaikat. A nőstények akár tíz napon keresztül is rakhatják tojásaikat úgy, hogy naponta mintegy 50-150 tojást raknak le, sokszor nagy távolságokra elkóborolva. A lepkefaj tojás formában telel át. A picinyke, eleinte sokat mozgó hernyócskák a következő év áprilisának végén, májusának elején kelnek ki, majd rövidesen a tápnövényük, a sziki kocsord legközelebb eső tövét kezdik keresni. A kicsiny hernyók az első három hétben (a harmadik vedlésig) a növény fiatal hajtásain, illetve a szárában élnek a föld felett. Ezt követően lefúrják magukat a növény gyökérzetébe és ott endofág életmódot folytatnak egészen augusztus végéig, szeptember elejéig. A lepkefaj jelenlétét egy adott területen a hernyó speciális, csak erre a fajra jellemző sajátossága alapján lehet a legegyszerűbben és legbiztosabban megállapítani. A sziki kocsord gyökerén táplálkozó lárva ugyanis az általa fúrt járaton keresztül a felszínre löki a feleslegessé vált rágását és ürülékét, amely a felszínen egy tenyérnyi méretű 1-2 cm magas sárgásfehéres, granulátumszerű anyagból képződött kupacot alkot. Ez a Gortyna borelii csalhatatlan jele, amely kis gyakorlattal félreismerhetetlen! A hernyók augusztus és szeptember folyamán bábozódnak be, a föld alatt, legtöbbször a sziki kocsord gyöktövében. A Gortyna borelii nagyon erősen kötődik a tápnövényeihez. Olyannyira igaz ez, hogy nagy bizonyossággal megállapíthatjuk: minden élőhelyen, ahol tápnövényei relatíve nagyobb számban (Magyarországon minimum 20-50 tő) előfordulnak, megtalálható a lepkefaj is. Ezzel az a ritka szerencsés helyzet állt elő, hogy az éjszakai lepkék felméréseihez általánosan alkalmazott személyes lámpázás módszerét szinte teljes mértékben helyettesíteni lehet a hernyórágás-keresés módszerével. Hatalmas előrelépést jelent ez, hiszen a hernyórágás-keresés módszerével elvégzett felmérések eredményeként négyzetméter pontossággal lehatárolhatók a lepkefaj élőhelyei; valamint nagy pontossággal meg lehet becsülni az adott élőhely Gortyna borelii populációjának egyedszámát. A Gortyna borelii mind a hazai, mind az európai természetvédelem szempontjából kiemelten fontos faj. Állománya Nyugat-Európában radikálisan lecsökkent, így például a nomenklatúrai törzsalak kipusztult a Párizsi-medencéből; Németországban pedig jelentős mértékű csökkenés észlelhető. Általános meggyőződés, hogy a legveszélyeztetettebb európai lepkefajok közé tartozik. A lepkefaj kiemelkedő természetvédelmi jelentősége hazánkban vitathatatlan, hiszen a faj megőrzése érdekében a magyarországi erőfeszítések életbevágóan fontosak. Ennek megfelelően a nagy szikibagoly-lepke fokozottan védett faj, a 13/2001. (IV. 9.) KöM rendelet alapján egyedeinek pénzben kifejezett értéke 100 000 Ft; valamint szerepel az Európai Közösségek Tanácsának a természetes élőhelyek és a vadon élő növény- és állatvilág megőrzéséről szóló 92/43. számú EGK Irányelvének (élőhelyvédelmi irányelv) II. és IV. számú mellékletében; illetőleg az irányelv magyarországi implementációját szolgáló 275/2004. (X.8.) Korm. rendelet 2.A) számú mellékletében. A lepke a magyar Vörös Könyv (VARGA, 1989) szerint aktuálisan veszélyeztetett; a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) minimális programjában szerepel.
