Falcaria lacertinaria

A Közép- és Dél-Európától Szibériáig és a Távol-Keletig elterjedt faj Magyarországon az Északi-középhegységben, a Dunántúl erdős síkvidékein és az Alföld északkeleti részén szórványosan fordul elő. Általában nem gyakori. A Dél-Dunántúl nedvesebb erdeiben, nyír- és égerligeteiben nagyobb számban lép fel. 2 nemzedéke van, IV közepétől VI elejéig, majd VII közepétől IX elejéig repül. A mesterséges fény vonzza. Tojásdad petéjének felső pólusán bemélyedés van. A petéket a nőstény sorba rendezve a tápnövény leveleinek a fonákjára rakja Barna foltokkal borított vörös hernyójának 2. és 3. szelvényén rücskös kiemelkedések vannak. Nyáron, majd ősszel égeren (Alnus glutinosa) és nyíren (Betula dula) él. Összeszőtt levelek között bábozódik. Bábja feketével behintett, különben vörösbarna. A potrohgyűrűk köze sötétszürke. A báb áttelel (= lacertula DENIS et SCHIFFERMÜLLER, 1775; dentaria THUNBERG, 1784; curvula HAWORTH, 1809).

Hűvös élőhelyeket kedvelő faj, amely Magyarországon igen lokális és ritka.