Euxoa distinguenda

Nagy eltérjedésű holomediterrán-turkesztáni faj, nagyfokú egyedi és populációs szintű variabilitással; az egyes, olykor nem is távoli areájú populációk sokszor igen szembeötlő különbségeket mutatnak. Számos földrajzi alfaját írták le, melyek taxonómiai rangja bizonytalan, több szerző ezeket kisszámú politipikus rasszba vonta össze. A száraz gyepterületek állata, elsősorban hegyi sztyeppekben és félsivatagokban, sziklagyepekben található, előfordul a zonális sztyepp bizonyos élőhelytípusaiban (ürmöspuszták, homoki gyepek) is. Magyarországon kifejezetten lokális eltérj edésü, elsősorban dolomit- és mészkősziklagyepekben, meszes platókon tenyészik, egyes élőhelyein (pl. Tétényi-fennsík, Vértes-hegység) nagy állományai élnek. Egyetlen nemzedéke augusztus közepétől szeptember közepéig repül. A mesterséges fény és a csalétek is vonzza. Hernyóként telel, májusban bábozódik. (= siepii OBERTHÜR, 1907; donzelii A. BANG-HAAS, 1910; astfaelleri CoRTi, 1925; provinciális BOURSIN, 1925; praevisa BOURSIN, 1927; fotica KOVÁCS, 1952; arvernensis BOURSIN, 1969). Típuslelőhely: Svájc. [Ronkay&Ronkay, 2005]

A hím hátulsó szárnya tiszta fehér, a nőstényé tompa barnásszürkével erősen fedett, a belső tér nem világosodik ki erősen. A fej és a tor barna, némi sárgás szőrökkel. Az elülső szárny barna, változó erősségű sárgás vagy vörösesbarna behintéssel. Az elülső szegély világos csíkja általában nem jelentősen világosabb az alapszínnél. A keresztvonalak megvannak, de nem túl élesek. A kör- és vesefolt sötét keretű és világos kitöltésű, középen sötétebb maggal, a csapfolt az alapszínnél sötétebb. A hullámvonal világos, zegzugos, a nyílfoltok megvannak és élesek. A hím hátulsó szárnya fénylő fehér, a szegélytér keskeny, barnával behintett. A holdfolt árnyéka kivehető, a rojt fehér. A nőstény hátulsó szárny a holdfoltig terjedően barnával fedett.