Euxoa decora

Nyugat-Európától a Tien-Sanig elterjedt faj, amelynek izolált populációi számos önálló alfajt alkotnak. Európában döntően a mediterrán magashegységek alpin és szubalpin zónáit lakja. Hazai ismert lelőhelyei: Sopron, Jósvafő, Piliscsaba: Vörös-hegy, Posta-rét; Nagykovácsi: Nagyszénás. A faj Budapest környéki előfordulása jelentős faunisztikai érdekességgel bír, mivel ez az élőhely kategorikusan különbözik ennek a széles eltérj edésű fajnak bármely eddig ismert élőhelyétől. Ez a jól izolált, kicsiny populáció azonban még nem mutat alfaji szintű morfológiai eltérést az Ausztriából leírt törzsalaktól. Az állat ragaszkodik a nyílt gyepekhez, így a piliscsabai terület rohamos beerdősülése komoly veszélyeztető faktor. A lepkék nyár végén repülnek, a rajzásidő július közepétől szeptember végéig tart. Hernyóként telel, júniusban bábozódik. A hernyó alapszíne barnásszürke, hátán sötétebb csíkkal, feje és nyakpajzsa világosbarna, a légzőnyílások feketék, pontszerűek. A gyepszintben polifág, főleg egyszikűeken. Irodalmi adatokban szereplő augusztus-szeptemberi aestiválását és az állat októberi megjelenését a pilisi populációban nem tapasztalták, de a soproni példányt szeptember végén fogták. (= nebulosa HÜBNER; nivalis VORBRODT, fecorata NEUBERGER; flavomaculata SCHAWEKDA, 1924). Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]

A rajzolat elmosódó sötétebb vonalakból és világosabb szegélyeikből áll, az elülső szárny alapszíne világos árnyalatú, fényes palaszürke vagy ezüstszürke. A rajzolati elemek nagyrészt elmosódottak, az alapszínnél sötétebb szürkék. A kör- és vesefolt körvonalai halványak, kitöltésük világosabb, a csapfolt általában hiányzik. A keresztvonalak kettősek, hullámosak, az árnyékvonal szétfolyó pászta. A szegélyvonal egyenes, sárga, a rojt külső része fehéres, a belső szürkés. A hátulsó szárny fehéresszürke, a szegélytér széles, barnásszürke. A szárnyak fonákja fénylő fehéresszürke.