Euxoa birivia

Nyugat-Európától Kis- és Közép-Ázsián át az Isszik-Kul tóig elterjedt, lokális és eléggé ritka faj, szinte mindenütt a magashegységek szubalpin és alpin zónáiban él. Magyarországon csak az Aggteleki-karszt néhány pontján és az Esztramoson gyűjtötték, igen kis egyedszámban. A hazai populáció a nevezéktani alfajjal megegyező. Egyetlen nemzedéke június végétől augusztus végéig repül, Európában rendszerint csak rövid ideig aestivál. A fejlődési alakok leírása nem dokumentált, irodalmi adatok szerint a hernyót fügyökereken sikerült felnevelni. (= honoratina DONZEL, 1837; sudeticola SKALA, 1929). Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]

A rajzolat éles fehéres vonalakból áll, az alapszín sötétebb zöldesszürke. A fej és a tor kissé zöldes árnyaltú, hasonló a szárnyhoz. Az elülső szárnyon változó erősségű sárgás behintés van. A szárny színezete egyöntetű, a rajzolat a keresztvonalakra és a bagolyrajzolat elemeire korlátozódik (kör- és vesefolt), csapfolt nincs. A rajzolati elemek világosak, keretük sárgás, a rojt alapszínű. A hátulsó szárny világos, fehéres alapszíne a tövi részre korlátozódik. A holdfolt jól kivehető, a rojt fehér. A fonák fehéres.