A palearktikus faj Magyarországon elterjedt és gyakori. 1 nemzedéke van, VI—VIII folyamán rajzik. Helyenként, főképpen leromlott erdőállományokban, elhanyagolt gyümölcsösökben, komoly kárt is okozhat. Fiatal hernyói a rügyeket, illetve a fiatal leveleket rágják le, olykor tarrágás is előfordul. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a Dráva-síkon ez gyakran megtörtént. Petéit ágakra, fatörzsekre, csomókban rakja le, a farpamacsa szőrzetével be is fedi. Hernyója a nyár végén kel ki. A kicsiny hernyók fákon, közös szövedékben telelnek át. A kifejlett hernyó feketés, barna szemölcsein sárgásbarna szőrcsomók vannak. 1. szelvényén narancsszínű rajzolat, a hátán 2 narancsszínű sáv van. Az oldalain levő szemölcsökön fehér foltok vannak. Különböző lombosfákon, elsősorban tölgyön él, de olykor gyümölcsfákon is megtalálható. A tápnövényen egyenként készített szövedékben bábozódik. Feketésbarna bábját szőrcsomók borítják. Kremastere hegyes, végén apró tövisekből 016 koszorú van (= phaeorrhous HAWORTH, 1803; phaeorrhaea auct.).