Nyugat-palearktikus elterjedésű lepkefaj, legtöbbször mediterrán faunaelemként jellemzik, bár ez nem egészen fedi a valóságot. Európa északi részén jóval ritkább, sokfelé hiányzik. Hazánkban a Dunántúlon, illetve a Középhegységben elterjedt és igen gyakori, míg az Alföldön erősen lokális. Hernyója polifág, főként üde erdők lágyszárú növényzetén (például Lamium, Urtica, Epilobium fajokon) él, de esetenként cserjéken és fákon is kifejlődhet (Prunus, Corylus, Quercus spp.). Nem szerepel sem a Vörös Könyvben, sem a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer programjában, mivel sehol sem veszélyeztetett. Ennek ellenére Natura 2000-es státuszba tartozik, s szerepel az Élőhely-védelmi Irányelv II. és a IV. függelékben is. Ez a helyzet egy sajnálatos (és a mai napig nem revideált) szakmai hiba folytán alakult ki, ugyanis sem a faj védettségét, sem pedig Natura 2000-es státuszát nem indokolja semmi, a faj élőhelyein mindenfelé általánosan gyakori, sőt, helyenként közönséges.
Az imágó feje és tora zöldes fényű fekete, sárgásfehér foltokkal és csíkokkal, csápja szürke. A potroh halványpiros, sárga szőrzettel, középvonalában fekete pontsorral. Az elülső szárny sötét barnásfekete erős olajzöld fénnyel, az elülső szegélyből vagy a szárnytőből eredő ferde, változó szélességű és hosszúságú fehéres csíkokkal. A hátulsó szárny pirosas alapszínű, a holdfolt és a szegélytér foltokra szakadozott sávja fekete.