Euphydryas aurinia

Elülső szárnya viszonylag magas, csúcsa felé megnyúlt és kihegyesedő, hátulsó szárnya kerek, a sejt nyitott. A rajzolat legfeltűnőbb eleme a külső szegélytér igen széles vörösbarna szalagja.Hátulsó szárnyán a gyöngyfoltsor sárgásvörös, szalagjában fekete pontsor van. Elülső szárnyán a szegélytér szalagja széles, egyes foltjainak belső felében elmosódott, sárga foltocskák láthatóak, a szalag mögött szaggatott és kanyargós sárga foltokból álló szalag fut le, és ugyanilyen színűek a sejt és a tőtér piros foltjai között elhelyezkedő foltok is. Hátulsó szárnyán a sapka foltok és a sejtben, illetve előtte húzódó foltok sora szintén sárga, ezért a szárnyak meglehetősen tarkák. Fonákján a foltok fehéres-sárgák vagy halvány szürkés-sárgák, a tőtér és a gyöngyfolt sor szalagja téglapiros, benne a fekete pontok jól láthatóak, és mindegyik kis, halvány sárgáspiros udvarban foglal helyet.

Az egész palearktikumban elterjedt faj, Magyarországon a Dunántúli területeken fordul elő. Állományainak egyedszáma erősen ingadozik. A 20. század közepén faunaterületükön jelentősen visszaszorult, de megint terjedőben van. Élőhelyei sík- és dombvidéki mocsárrétek, pusztafüves lejtősztyepprétek.

Hernyójának tápnövénye főleg az ördögharaptafű fajok (Succisa spp.) és az ördögszem fajok (Scabiosa spp.), a nedves helyeken az ördögharaptafű (Succisia pratensis), szárazabb réteken a galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria). Kezdetben társasan él, áttelelés után magányosan. Imágója (május elejétől) május közepétől július közepéig repül, a rajzási csúcs május végére esik.