Magyarországtól a Fekete-tenger vidékén át az Altaj-hegységig és Kis-Ázsián keresztül Mezopotámiáig, illetve Iránig elterjedt faj, hazánkban főként az alföldi homokbuckásokban fordul elő. Rendkívül lokális és ritka, csak a legnagyobb szerencsével és kizárólag a tápnövény közvetlen környezetében figyelhető meg. Egyetlen nemzedéke az adott év időjárásától függően május végétől vagy június elejétől július végéig vagy augusztus közepéig repül. Érzékeny a mesterséges fényre, de nappal is aktív.
Az imágó elülső szárnyának tőtere és a középtér belső fele világos tojássárga, benne helyezkedik el a sejt 3 apró fekete pettye, amelyek közül a külső meredek vonalkává nyúlt meg és a vesefoltot képviseli. A szárny külső fele fehéren behintett ibolyásszürke, belső határa a külső keresztvonal helyét jelzi. A hullámvonal majdnem egyenes, sárgásfehér, az ibolyásszürke szín a külső szegély felé halványodik. A tővonal alig észlelhető, a rojt a külső szegélytérrel megegyező színű. Hátulsó szárnya világosszürke, rajzolatlan. A tor sárga, potroha sárgásfehér.